Somerville utcái

Kree Invázió 13 – Ellenségem ellensége – A suttogás





Somerville utcái, Somerville, New Jersey

---

Prológus:
Valamiért az utóbbi hónapokban nagyon csöndben voltak a kree-k, így a földiek teljesen nyugodtan tudtak dolgozni azon, hogy megoldást találjanak a krízisre, amiben voltak. A Földön senki sem tudta, hogy mi volt az ami ennyire lefoglalta a kree-ket, de nem érkezett arról sem hír, hogy támadtak volna bármit is, vagy a Földön, vagy a köztes dimenziókban. Az élelmiszerhelyzet kezdett stabilizálódni hála az AIM és a Project: Pegazus együttműködésének, így legalább az éhezés miatt nem kellett aggódni, egyelőre.

A vadállomány azonban pusztult továbbra is, számtalan faj halt ki a kree támadás óta, így ezt mesterséges húsokkal igyekeztek megoldani a tudósok, mert a pusztán növényfogyasztás ebben a helyzetben nem volt kivitelezhető. De ezek mögött titokban a tudósok más lakható bolygókat is elkezdtek feltérképezni, hogyha a bolygó lakosságának el kell hagynia a Földet, akkor legyen hova menniük. Szóval senki sem tétlenkedett. A Hydra továbbra is próbált rájönni és igyekezett megvalósítani azt, hogy megszerezzék a követ és visszahozzák az embereiket.

Ezeken felül az utóbbi pár hétben, talán egy hónapban egyre több furcsa dolgot észleltek New Yorkban és New Jersey államban…

---

New Jersey-ben mindez Somerville megyében történt, ahova Niteris-t is kiküldte a Hydra. Kivételesen USA-n belüli munkára. Az utóbbi két hetet itt töltötte, de nem igazán talált ezzel kapcsolatban semmit sem, de valami más igencsak érdekes dologba belefutott. Az itt tartózkodása óta ugyanis mindennap ugyanazzal a lánnyal álmodott. Furcsa mód a gazdateste nem osztozott ezeken az álmokon, ezek csak a sajátjai voltak. Minden nap egyre és egyre többet tudott beszélni a másikkal.

Ebből kiderülhetett a számára, hogy nem véletlen álmokról van szó, a fiatal nő képes volt arra, hogy bemásszon az álmaiba minden nap tovább. Egyelőre ugyan nem mondott el túl sokat, mert aggódik, hogy az álmok sem túl biztonságosak és le tudják őket hallgatni. Nem kellett kimondania, érződött, hogy Niteris nagy ellenségére, Rémálomra gondol ezzel. Így inkább szépen több álmon keresztül hagyott kisebb jeleket, nyomokat a szimbiontának, hogy össze lehessen tenni, hogy mikor és hol akar vele találkozni a lány.

Ez pedig nem volt más, mint 2031. június 25. délután Somerville-ben volt itt New Jerseyben. Az egyik nagyobb parkot adta meg a lány, ahol még egy hatalmas növényház is megtalálható volt. Elég forgalmas hely és népszerű a helyiek és a turisták között is. A mai nap elég szeles, de kellemes napos idő volt, kellően meleg idővel. Így csupán Niterisen és esetleg a gazdatestén múlt, hogy elmennek-e a találkozóra, ahova a lány hívta őt, akinek az arcát sem látta eddig, mert minden álomban más külsővel jelent meg.

Felszereléslistát írj, mint mindig.
A hozzátok tartozó header, használjátok nyugodtan, ha szeretnétek a reag elején

Kód:

<center>[img]https://i.imgur.com/x5PPJrT.png[/img]</center>

Kree Invázió 13 – Ellenségem ellensége – A suttogás





Somerville utcái, Somerville, New Jersey

---

Niteris és a doktor úgy döntöttek, hogy eljönnek ide a megbeszélt találkozóra. Először a park szélén ácsorogtak, ekkor még valószínűleg volt idő addig, amikorra az időpontot mondta az a személy, kihez jöttek. Így itt még nem ment oda senki hozzájuk. Ezek után kezdtek el mászkálni és közelebb menni az üvegházhoz. Azonban arra már nem volt szükség, hogy be is menjenek, ugyanis hamarosan egy fiatal tizenhat-tizenhét év körüli virágos ruhában levő fiatal szőke lány lépett oda hozzájuk.

A parkban egyébként meglehetősen sokan voltak, annyian azért nem, hogy lépni ne lehessen tőlük, de sok pár, család gyerekekkel, vagy éppen két-három óvodás csoport is kint volt. nagyon sokan piknikeztek, plédekkel ültek ki a fűbe, mások ott játszottak. Voltak, akik kutyát sétáltattak, szóval egy igencsak aktív nap volt itt. Mutánsok, emberek, így senki sem volt olyan, hogy kilógott volna innen, nem is nagyon volt semmilyen feltűnő személy. Még a doktor sem volt túlságosan az a bozontos hajával – amennyiben mos is olyan volt. A lány először kissé zavartan pillantott a férfira mielőtt megszólalt volna.

- Niteris és Dr. Malburg? – kérdezte, amennyiben megerősítést kap, akkor folytatja. – Amy Sloan vagyok, köszönöm, hogy eljöttek. Leülhetnénk az egyik padra, hogy ott beszéljünk?

Amennyiben körülnéz Niteris, akkor láthatta, hogy több olyan is volt, amin nem ült senki. Volt a közelben is, itt főleg olyanok, amiket folyamatosan sütött a nap, távolabb voltak olyanok is, amik fák árnyékában voltak. Szóval volt bőven hely, ahova le lehetett ülni, ha Niteris úgy dönt, hogy megteszi, amit a lány kért, ha pedig nem, akkor teljesen tőle függött, hogy mit is szeretne kezdeni a helyzettel.

Kree Invázió 13 – Ellenségem ellensége – A suttogás





Somerville utcái, Somerville, New Jersey

---

A Niteris és doktor páros minden felszerelést magával tudott vinni, amit csak szeretett volna, így azok ott voltak náluk. Amikor a szimbionta felhozta, hogy szeretne egy árnyékosabb padra leülni, akkor a lány bólintott és hagyta, hogy a férfi – számára úgy tűnt – válassza ki ezt a helyet és követte őt. Ott letudtak ülni, Niteris pedig kenyérrel elkezdhette etetni a park galambállományát.

Ahogyan a madarak rájöttek, hogy valaki ételt ad nekik, nagyon hamar legalább egy tucat madár szállt oda az árnyas padhoz. Néhányan nem igazán örültek ennek, mert betegségeket terjesztenek és ehhez hasonlók, így inkább odébb mentek. Ennek köszönhetően a legtöbben el is kerültek Niterisék közeléből, így könnyebben tudtak úgy beszélni, hogy nem zavarta őket senki.

- A képességem az, hogy bele tudok mászni az emberek és egyéb lények álmába, illetve elaltatni őket. Így sikerült önnel is beszélnem – kezdte. – Hogy miért önt? Nem igazán tudom, önről voltak emlékeim, valami piramissal kapcsolatban, egy furcsa helyről és egy furcsa jelről. Az egész nagyon furcsa és ezek nem is a saját emlékeim… hanem azt hiszem az apámé. Nekem is nagyon sok kérdésem lenne.

Kissé zavartan pillantott körbe a lány, hogy van-e a közelben valaki, majd halkan, suttogva folytatta.

- Néhány hónapja születtem csak és valamiért már ilyen idős vagyok… akarva, akaratlanul be tudok lépni mások álmaiba, hogy beszéljek velük, vagy befolyásoljam azokat – sorolta. – Nem igazán tudom, hogy ki, vagy mi vagyok… az anyám azóta rejteget, hogy megszülettem és teljesen megőrült. Ő sem tudja, hogy mi lehetek, így reméltem… ön az utolsó esélyem, hogy hátha tud segíteni abban, hogy megtudjam ki vagyok és válaszoljon a kérdéseimre…

Semmi gond, nálad vannak.

Kree Invázió 13 – Ellenségem ellensége – A suttogás





Somerville utcái, Somerville, New Jersey

---

A lány kissé zavartan vette át a kenyeret Niteris-től, mint aki nem is nagyon tudja, hogy mit kell ezzel csinálni, vagy mit lehet kezdeni. A szimbiontát figyelte, hogy miként is szórja a kenyeret és magvakat, majd ő is kissé bizonytalanul megismételte a folyamatot. A még több élelemre már nem csak galambok, de más madarak is megjelentek. Kisebbek, rigók és verebek is. Illetve egy-két kacsa is. A lány először bólintott arra, hogy igen, tényleg rövid idő, a másik kérdésen elgondolkodott.

- Nem tudom – mondta végül láthatóan őszintén. – Nem olyan régen jöttem rá arra is csak, hogy képes vagyok belépni mások álmaiba. Ilyesmit soha sem gondoltam, hogy lehetne-e tenni, vagy sem… sajnálom.

Szabadkozott még egy kicsit. Niteris létre tudta hozni a szimbólumot a doktor kezén és megtudta mutatni a lánynak. Bár már ekkor sejtette, hogy mi lesz a válasz, minderre pedig pillanatokon belül meg is kapta a megerősítést. A lány bólintott és kissé megfordult, hogy a hátát mutathassa a párosnak. A ruhája ujját felhúzta, hogy a válla teljesen látszódjon, a válla hátsó részén ugyanaz a tetoválás volt, csak az ő esetében ez nem tetoválás volt. Sokkal inkább egy születési/hatalmas anya jegy (birthmark).

- Rajtam van a szimbólum a születésem óta – tette még hozzá. – Jelent valamit?

Kree Invázió 13 – Ellenségem ellensége – A suttogás





Somerville utcái, Somerville, New Jersey

---

Sajnos Niteris valóban nem tudta megállapítani azt, hogy a lány szimbóluma mágikus jegy volt-e, vagy természetes, ehhez nagyon jól látta, hogy tényleg kellett volna egy misztikus dolgokban járatos személy. A másik kísérlet pedig itt nem nagyon valósulhatott meg, mert a doktor nem vállalta volna Niteris ötletét és itt elég furcsa lett volna az alvás is. Amikor Niteris nekilátott kifejteni a dolgokat, a lány őszintén meglepődött.

Még meglehetősen fiatal volt, így könnyű volt belőle olvasni, még egy nem túlságosan szakavatatott személynek is. Így látható volt, hogy a meglepettség őszinte volt és tényleg meglepődött, nem volt benne rejtett üzenet, vagy olyan dolog, amit titkolt volna. Igyekezett feloldozni azt, amit hallott, majd végül megkérdezte.

- Mi azaz istenség? Olyasmi, mint Einar a Bosszú Angyalokban, vagy Magni Osborn Angyalainál? – kérdezte érdeklődve. – Miért osztogatja ezeket?

A kérdéseiben ott volt az ártatlan gyermeki naivság, amivel tényleg csak a nagyon fiatalok rendelkeznek. Az ajánlatra hálásan elmosolyodott és bólintott. néhány pillanattal később azonban ismét elkomorodott.

- Mi vagyok én? – kérdezte. – Mert nem normális ember, az biztos… abban sem vagyok biztos, hogy ember.

Kree Invázió 13 – Ellenségem ellensége – A suttogás





Somerville utcái, Somerville, New Jersey

---

Igen, az asgardiakról elég könnyű volt nyilatkozni, mert nagyon sok könyv is volt hozzáférhető a témában – többsége Mrs. Miller jóvoltából – amik ráadásul ténylegesen hitelesek voltak, nem is beszélve arról, hogy közel 15 éve játszottak állandó szerepet a világ történelmében, mindezt hivatalosan a jelenkorban és nem régen úgy, hogy csak mondák vannak róluk. Így tényleg meglehetőse könnyű volt róluk információkat szerezni.

Amy bólintott arra, amit Niteris mondott neki, a Rémálom név láthatóan nem volt ismerős neki, csak kíváncsian figyelt és hallgatta azt, hogy a szimbionta mit is mond neki. A szimbionta szóhasználatát láthatóan a lány nem igazán értette, ilyen volt a humorizálás, vagy szleng használat közelében. De azért látszott rajta, hogy nagyjából összetette annak az értelmét, amit hallott. Amint Niteris befejezte a mondanivalóját a lány bólintott.

- Soha sem hallottam róla – ismerte be. - De akkor engem is ő jelölt meg, vagy valamilyen rokoni kapcsolatban állhatok vele?

Itt már látható volt rajta, hogy gyanakodni kezdett abból, amit Niteris mesélt. Ő pedig tippelgetett és próbált gondolkodni, hogy mi lehet ez az egész. A lány egyelőre nem szakította félbe, bár látszott rajta, hogy újabb rengeteg kérdése lenne, mert a kifejezések és dolgok fele eléggé nem mondott neki semmit sem. Így, amikor a szimbionta befejezte a mondanivalóját, akkor újabb adag kérdést kapott.

- Mi azaz az avatar? Nem ismerem az apámat… anya egyedül lakik és a férje két éve meghalt. Ami az álmait illeti, nem tudok oda belépni, mintha nem rendelkezne álmokkal, vagy nem is tudom… – mondta.

Ekkor hirtelen sötétebb lett, mintha beborult volna, azonban a szél is, ami megcsapta a párost fagyos és jeges volt. A táj, ahol voltak az egyik pillanatról a másikra változott meg. Minden sűrűn felhős lett, a zöld növények szárazak és feketék lettek. Mintha egyik pillanatról a másikra egy rémálomba kerültek volna a valóság helyett…

Kree Invázió 13 – Ellenségem ellensége – A suttogás





Somerville utcái, Somerville, New Jersey

---

A lány még figyelmesen hallgatta, hogy mit is mond neki Niteris és bólintott, hogy példátlan lenne, de lehetséges. Zeusz is jó pár csintalan dolgot tett az ókorban, és igazából Niteris is teljesen elképzelhetőnek tarthatja azt, hogy egy Rémálom szintű istenség képes valakit álmokon keresztül teherbe ejteni. Több féle kép is lehetséges, amik között a legegyszerűbb talán a realitásmanipuláció.

- Ön tényleg meghalt már? Vissza lehet térni a halálból? – kérdezte csodálkozva.

Innen azonban igencsak hamar felgyorsultak az események és a környék hirtelen megváltozott. Niteris már feltette a kérdést a lánynak, hogy ezt ő csinálta-e, de Amy arcán meglepetés és döbbenet látszott, mintha nem akarta volna elhinni, hogy mit látott. Már ez is igencsak beszédes volt, de amikor ránézett a doktorra és a szimbionta zavartan rázta meg a fejét elég határozottan.

- Nem – mondta. – Nem én voltam, ilyesmihez nem vagyok elég erős…

Ami még azonnal feltűnhetett Niterisnek, hogy a galambok eltűntek, ahogyan más emberek sem voltak jelen. Bárki, vagy bármi is tette ezt – bár nem sok lehetőség van – akkor annak elég nagy hatalma lehetett, hogyha erre úgy volt képes, hogy fel sem tűnt sem a lánynak, sem a doktornak, vagy Niterisnek. A következő pillanatban a hátuk mögül egy hang szólalt meg. ha hátranéznek egy görög ruhákban levő férfi volt ott, akinek a bőre is olyan volt, mintha fémből lenne.

- Én voltam, azért jöttem, hogy végezzek a húgommal! – mondta erőteljes, férfias hangon.

Kree Invázió 13 – Ellenségem ellensége – A suttogás





Somerville utcái, Somerville, New Jersey

---

A lány már-már lenyűgözve hallgatta, hogy Niteris mit mondott neki. Láthatóan a halál fogalmát és azt, hogy az mivel jár tökéletesen értette. Közben Niteris megtudott jelenni a doktoron azzal a szimbólummal, bár láthatóan nem sok reakciót váltott ki a férfiból, aki az előbb beszélt hozzájuk. Azonban a szavak már igen, valószínűleg nem túl meglepő módon nevetést, gúnyos nevetést, mint aki remekül szórakozik.

- Egy senki vagy, nemhogy a hivatalos képviselője – mondta nyugodtan.

A másik fél ugyan nem mutatott egyelőre agressziót, de határozott léptekkel indult el a páros felé, így Niteris valószínűleg továbbra is a szégyen a futás, de hasznos elv szerint akart eljárni. A lány érthető módon leblokkolt és nem mozdult, vagy még csak fel sem fogta, hogy a szimbionta mit javasolt neki, így Niteris megragadta, hogy vele fusson. Ez olyan meglepetten érte, hogy felsikoltott egy pillanatra.

A sikolya elég kellemetlen é fájdalmas volt Niteris számára, szerencsére azonban csak pár pillanatig tartott. Ezek után tudtak rohanni, a parkot korábban látta, hogy miként néz ki, volt benne tó, a fűvész kert, ezeken felül nagy szabad rész, távolabb csónakház. Visszafelé – amerre a fémes személy is volt – a park vége, kerítéssel körbevéve. Több helyen fák és medencék, amikben szökőkutak voltak.

Ahogyan Niteris körbenézett a félhomályos állapotban a park pont úgy nézett ki, mint a valóságban, csak sokkal rondább volt, érthető módon.

- Úgysem tudtok elbújni egy rémálomban előlem! – kiáltott utánuk a férfi.

Azonban láthatóan egyelőre nem fáradt azzal, hogy a trió után rohanjon.

Kree Invázió 13 – Ellenségem ellensége – A suttogás





Somerville utcái, Somerville, New Jersey

---

A férfi nem jött utánuk, így nem kellett olyan fejet vesztve menekülni, szerencsére. Egy idő után azonban Niteris visszaadta az irányítást a doktornak, aki a meneküléssel ellentétben meg akart állni, mert volt valamilyen más ötlete. Mikor letette Amy-t a lányt nem bírta el a lába és remegve rogyott le térdre a fűbe. Már akkor is érezhető volt a remegése, amíg a páros vállán volt a menekülés során. Emiatt a vállára helyezi a kezét csak akkor működött, ha a férfi letérdelt, vagy leguggolt a lányhoz.

A lány láthatóan zavarban volt és félt, még mindig reszketett, a doktor szavaira megrázta a fejét, próbált valamit mondani, de hang sem jött ki a száján. Mint minden képességhez valószínűleg ehhez is koncentráció kellett, ezt pedig szinte biztosan nem fog tudni produkálni ilyen állapotban. Persze a doktor és általa Niteris is tudta, tudhatta, hogy a mutánsok van, hogy félelemből is tudják használni a képességüket, de annak soha sem volt jó vége, nagyobb károkat is okozhattak, mint hasznot.

A lány megrázta a fejét, még mindig képtelen volt arra, hogy bármit tegyen, vagy megszólaljon, végtére is egy alig pár hónapos gyerekről volt szó. Közben, ha Niteris, vagy a doktor figyelte a környezetüket, amíg a leányzó válaszára vártak, akkor észrevehették, hogy a botanikus kert egészen máshogyan néz ki, mint a valóságban és nem csak amiatt, hogy pirosas fényben világított helyenként. Ez a pirosas csápos valami pedig láthatóan élt és mozgott. Elég távol volt ahhoz, hogy ne lehessen látni, hogy élőlénye-e, vagy csak növény.

Közben a lány sem lett jobban, sőt csak rosszabbul, mert még veríték is kiütközött a bőrén és sűrűn kapkodta a levegőt, meg hangosan bőgött. Egyértelműen sokkot kapott. Szerencsére azonban a magát testvérének nevező férfi nem bukkant fel egyelőre, így tőle ebben a pillanatban nem kellett tartani.

Kree Invázió 13 – Ellenségem ellensége – A suttogás





Somerville utcái, Somerville, New Jersey

---

Valószínűleg nem lehetett nagy meglepetés, hogy Amy nem igazán viselte jól azt, hogy a doktor fegyelmezni akarta, vagy éppen megnevelni. Mert ez a mondat volt az, amitől az a bizonyos mécses eltört és hangosan kezdett el zokogni. Ezek után már Niteris nyugtató szavai sem nagyon voltak képesek arra, hogy megnyugtassák a leányzót, aki csak hangosan zokogott. Lehet, hogy el sem jutott a tudatáig az, amit mondott neki már a páros.

A doktor azonban ekkor felhozott egy ötletet, hogy mit kellene megtennie Niteris-nek, ám amint kimondta mind a kettejüknek beugorhat, hogy ez nem valószínű, hogy sikerülni fog. Hiszen nincsenek itt fizikailag, ez valószínűleg egy álom. Ahogyan ezt realizálták, Niteris a doktor és Amy mellett találta magát. rendesen humanoid alakja volt, olyan, mint amikor ráfolyik valakire teljesen, de nem a doktoron volt.

Csak ott álldogált, hiszen egy álomban nem kell, hogy összeköttetésben legyen a doktorral. A telepatikus kapcsolat még mindig megvolt köztük, hiszen a való világban még mindig egy testen osztoztak, de itt nem volt minderre szükség. Itt a szimbionta is teljesen szabadon tudott mozogni és cselekedni, lehet, hogy ez könnyített a dolgokon, hiszen több szem többet lát, bár a megszállásban nem segített.

A lány pedig csak tovább zokogott, immáron magzatpózban összekucorodva a földön. Azonban szerencsére a férfinak még mindig nem volt nyoma. Így a hármasnak, bár inkább csak párosnak jelenthetett előnyt.

Kree Invázió 13 – Ellenségem ellensége – A suttogás





Somerville utcái, Somerville, New Jersey

---

A lány továbbra sem tudott megnyugodni és sírt tovább. Niteris próbálkozott a saját halmazállapotával, amit ha megnézett, akkor tapasztalhatta, hogy lényegében továbbra is a saját döntése, hogy milyen állapotot vesz fel. Végtére is álom volt, álomban elvileg bármi megtörténhet, így áttudta szúrni a tenyerét is fájdalom nélkül. Csak az nem, hogy Amy megnyugodjon.

De pillanatokon belül nem is nagyon volt arra lehetősége a két illetőnek – egy férfinak és egy szimbiontának – hogy ezzel foglalkozzanak. Az itt furcsán vöröses kristályokból álló botanikus kert felől ugyanis furcsa ropogó, illetve üvegcsörgésre emlékeztető hangot lehetett hallani. Hirtelen jeges fuvallat söpört végig a park ezen részén onnan, ami elég kellemetlen volt

Hangos, masszív lépészajokat lehetett hallani, ha a doktor, vagy Niteris arrafelé nézett, akkor egy gondot láthattak. Elég nagy és ronda gondot valószínűleg. Egy rémálomba tökéletesen illő szörnyeteg, démon, vagy rémség – ki tudja, hogy melyik – mászott ki a kristályok közül, a kristályok az elején még a bőrét is alkották, majd szépen beleolvadtak és felvette ezt a látható alakot.

Nem is kellett neki sok idő ahhoz, hogy észrevegye a hármast, azonnal el is indult feléjük, miközben a testéből kiválva megjelent egy vörös kristályokból álló kétkezes kard is…